Aki nem járt Ausztria Grand Canyonjában, nehezen tudja elképzelni ma milyen csodás élményekben volt részünk. Megpróbáljuk képekben visszaadni a látottakat, de sajnos a vízesés zúgását, a hegyi folyó azúr kék és zöld ragyogását, hűsítő hatását nem tudjuk mellékelni. Mint ahogy azt is nehéz érzékeltetni, amikor egyszerre látjuk a fölöttünk 300 méterre magasodó sziklafalakat és az alattunk 20 méterrel csobogó vizet. Egy kis ízelítőt azért megpróbálunk adni.

A szikrázó napsütésben mi sem hagyhattuk ki a vízben való megmártózást, legalább bokáig.

Útközben láttunk tengerszemet és gáttal elzárt tavat is.

Tizenöt kilométer gyaloglás után jól esett az utolsó 5 km-es szakasz vonattal való megtétele.

A kanyonban mindenki nagyon fegyelmezetten túrázott, és hősiesen bírta a gyaloglást. Ezért nagy dicséret jár a csoportnak.

Hazafelé Mariazell nevezetességeit néztük meg. Közép-Európa legjelentősebb Mária-kegyhelyén kívülről és belülről is megtekintettük a bazilikát, majd következett a megérdemelt fagyizás.

Az utazásunk oda és vissza csodás szerpentineken vezetett fenyvesek, havas csúcsok között. Egy Hundertwasser-házat és egy „üvegfát” is sikerült megtekinteni.

A sötétkék csapatnak köszönhetően gyorsan lebonyolítottuk a vacsorát és mindenki ágyba bújt…